„Régi papírjaim között találtam ezt a meghívót, ami 1992. márciusában készült. Ez a verseny felnőtteknek szólt, s még mielőtt valaki megmosolyogná a pénz összegét, gondoljon bele, hogy akkor mennyi volt egy havi fizetés… Nagyjából akkor indult el az iskolában is a sakk-élet. Hála egykori tanítványomnak, Pásztor Lórinak, aki ezt a hagyományt életben tartja, s minden évben rendez Homrogdon egy sakk-versenyt.” (Mező István)
„Valaha volt egy hagyományos esemény Homrogdon minden nyáron, amit az önkormányzat, illetve a Napfelkelte Népdalkör szervezett. Erre az alkalomra az önkormányzat több alkalommal is kiadott emléktárgyakat. Hol egy kis zászlót, hol kitűzőt, vagy ilyen nyakba akasztható, bőrből készült emblémát. Sajnos azóta már nincs sem dalostalálkozó, sem énekkar… de az emlékek megmaradtak.” (Mező István)
„Kb. egy hónapja találkoztam Budapesten egy 45-50 éves jogásszal, Pákozdi Csabával, aki Ausztráliában is volt diplomata nagyjából tíz éve. Hamar kiderült, hogy miskolci egyetemista volt, sőt még az is, hogy fellépett anno az egyik első Dalostalálkozón! Mondta, hogy milyen jó emlék volt ez számára. 
„Kb. egy hónapja találkoztam Budapesten egy 45-50 éves jogásszal, Pákozdi Csabával, aki Ausztráliában is volt diplomata nagyjából tíz éve. Hamar kiderült, hogy miskolci egyetemista volt, sőt még az is, hogy fellépett anno az egyik első Dalostalálkozón! Mondta, hogy milyen jó emlék volt ez számára. ” (Vigóczki Máté György 2024.)
„Az emlékek megmaradtak, és jó érzéseket szereznek most is. Nem csak azért mert fiatalabbak voltunk, hanem azért is, mert egy egy ilyen rendezvényt az egész falu magáénak érzett, ahol tudott segítségével járult hozzá, hogy mindenki élményekkel távozzon tőlünk.” ( Dr. Juhász Imre 2024)
A képen az egykori un. római iskola épülete látható. Valamikor az 1920-as években épült, sok más iskolával együtt, amikor Klebelsberg Kuno volt a vallás és közoktatási miniszter. Ebben az időben több mint ötezer falusi és tanyasi iskola épült Magyarországon. Ezek az épületek úgy készültek, hogy együtt volt a tanítói lakással. Volt, ahol az utcai fronton volt az iskola, és hátul a tanítói lakás (mint pl. ebben az épületben), de volt ahol a tanítói lakás volt az utcai fronton, és a tanterem az udvar felől. Ebben a lakásban lakott 1979-es nyugdíjba vonulásáig Szűcs József igazgató, majd 1979-1985-ig Szopkó László igazgató. Az utolsó lakója jómagam, illetve a családunk volt, mi 1985-1989-ig laktunk benne, közben Szikszón építkeztünk. A rendszerváltás után az egyházak visszakapták az egykor államosított épületeket, így ez az épület az római katolikus egyház tulajdona lett. Az épület sokáig üresen állt, majd amikor a római katolikus templom épült, lebontásra került. Így ma már csak ez a fénykép őrzi az emlékét. A fényképen látszik, hogy az iskola udvara felől, egy ajtót nyitottak rajta, illetve egy szélfogót építettek elé, hogy a gyerekek ott tudjanak kijutni az iskola udvarára. (Mező István)
Homrogd első írásos dokumentuma 1256-ból származik. Ennek 750 éves évfordulóját ünnepelte meg Homrogd Község Önkormányzata 2006-ban. Ez alkalomból több rendezvény volt a községben, képeslap, kitűző is készült az évfordulóra. A megemlékezés csúcspontja 2006 nyarán volt, amikor a főtéren, és a szabadtéri színpad környékén volt az ünnepség, ahova a homrogdiak, illetve a Homrogdról elszármazottak szép számmal ellátogattak. Jól sikerült, emlékezetes rendezvény volt.
Homrogdon járt 2008 szeptemberében Kocsis Fülöp, frissen kinevezett és felszentelt görögkatolikus püspök. Az akkori homrogdi parókus, Juhász Géza atya invitált, hogy látogassam meg a parókián. Ekkor készült a két fénykép.
Több mint harminc éve történt, hogy vasgyűjtés volt az iskolában, s ahogy ilyenkor lenni szokott, mindenféle kacatot összehordtak a gyerekek. A furikról a mérlegre, onnan a nagy kupac tetejére. Egyszer csak látom ám, hogy egy ócska zsírosbödön (ami éppen a vaskupac tetején landolt), valahogy nem olyan, mint amilyennek lenni kellene… Jócskán átalakította valaki… valamikor… nagyon régen. Levettem, és rögtön rájöttem, hogy miért alakították át… (Belsejében egy rézcső spirál alakban megy lefelé…) Gondoltam, beviszem a tanári szobába és megkérdezem a kollegákat, vajon kitalálják-e? Nézegették, nézegették, s a kémia tanárnak volt is ötlete: Ez egy lepárló készülék. Épp akkor jött a helyi tisztelendő úr hittant tartani, s mutattam neki is:
– Tisztelendő úr, mi ez? – csak rápillantott, és egyből rávágta:
– Hu húúú… ez egy házi pálinkafőzde!
Hát igen… a magyar ember leleményes, és a legsanyargatóbb időben is feltalálta magát.
Természetesen a mai napig nem tudom, hogy kié lehetett, így azt sem, hogy él-e még az illető, s megérhette-e azt, hogy ma már lehet legálisan is pálinkát főzni Magyarországon. (Mező István)